Diplomácia helyett elrettentés: Trump és Netanjahu közös üzenete a Közel-Keletnek

Donald Trump amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök floridai találkozója egyszerre volt baráti hangvételű és geopolitikailag feszült. A Mar-a-Lagóban tartott megbeszélésen látványosan hangsúlyozták az amerikai–izraeli szövetséget, miközben a Közel-Kelet legégetőbb kérdéseiről – Gázáról, Iránról, Szíriáról és Libanonról – is egyértelmű, sokszor kemény üzenetek hangzottak el.

Gáza és a Hamász: nincs helye a fegyvereknek

Trumpnak és Netanjahunak mindezidáig nem sikerült megállapodniuk az Egyesült Államok közvetítésével kidolgozott gázai béketerv második szakaszába való áttérésről. Trump ragaszkodott ahhoz, hogy „nem aggódik” Izrael térségbeli tevékenysége miatt, annak ellenére, hogy hadserege több száz palesztint ölt meg az októberi tűzszünet óta. Ehelyett azzal érvelt, hogy a terv sikere főként attól függ, hogy a Hamász beleegyezik-e a leszerelésbe. Világossá tette, hogy ez utóbbi számára „nagyon rossz” következményekkel járna, ha ezt nem tenné meg. Bár Washington korábban a tűzszünet második szakaszát és egy új palesztin igazgatás felállítását emlegette, Trump most egyértelműen a Hamász lefegyverzését helyezte előtérbe.

Irán: katonai fenyegetés újratöltve

A találkozón Irán is központi téma volt. Trump szerint az Egyesült Államok nem fogja tétlenül nézni, ha Teherán újraépíti nukleáris vagy rakétakapacitásait. Nyíltan beszélt további katonai csapások lehetőségéről, és azt sugallta, hogy az Irán elleni korábbi támadások is hozzájárultak a gázai tűzszünethez.

Izrael és amerikai szövetségesei egyre inkább Irán rakétaprogramjára összpontosítanak, ám Teherán kizárja az erről szóló tárgyalásokat, és tagadja, hogy atomfegyvert akarna. A térségben mindez tovább növeli a feszültséget.

Politikai „bromance” a kamerák előtt

A sajtóban korábban többször felmerült, hogy Trump és Netanjahu viszonya megromlott, ám Floridában ennek nyoma sem látszott. Az amerikai elnök hősként méltatta az izraeli kormányfőt, Netanjahu pedig bejelentette, hogy Trump megkapja az Izrael-díjat, ami általában izraeli állampolgároknak jár.

Trump még arra is kitért, hogy szívesen segítene Netanjahunak az ellene folyó korrupciós ügyekben, ami tovább erősítette a személyes lojalitás képét.

Szíria és Libanon: bizonytalan jövő, óvatos mondatok

Szíria ügyében Trump meglepően békülékeny hangot ütött meg, és arról beszélt, hogy Izraelnek együtt kell működnie az új damaszkuszi vezetéssel. Netanjahu ezzel szemben óvatos maradt, és elsősorban a határbiztonság fontosságát hangsúlyozta.

A gázai fegyverszünet kezdete óta Izrael fokozta támadásait Libanonban, ami miatt attól tartanak, hogy újraindíthatja teljes körű háborúját az ország ellen. „Majd meglátjuk” – mondta az amerikai elnök, amikor arról kérdezték, hogy támogatna-e további izraeli csapásokat Libanonban. „A libanoni kormány kissé hátrányos helyzetben van a Hezbollahhal szemben, ha belegondolunk. De a Hezbollah rosszul viselkedett, szóval meglátjuk, mi történik.”

Következtetések

A floridai Trump–Netanjahu-találkozó sokkal több volt udvariassági vizitnél. A látványos kölcsönös dicséretek mögött egyértelműen kirajzolódik az a stratégiai gondolkodás, amely szerint Washington és Jeruzsálem továbbra is katonai erővel kívánja kezelni a Közel-Kelet válságait. Trump retorikája (különösen a Hamász és Irán kapcsán) azt sugallja, hogy az amerikai külpolitika ismét a nyílt fenyegetések és az elrettentés logikájára épül.

A találkozó egyik legfontosabb tanulsága, hogy az Egyesült Államok nem kíván nyomást gyakorolni Izraelre a gázai hadműveletek vagy a tűzszünet betartása ügyében. Ez gyakorlatilag szabad kezet jelent Netanjahunak, aki belpolitikai gondjait is részben a biztonsági kérdések napirenden tartásával próbálja kezelni. Trump részéről a feltétlen támogatás egyben belpolitikai üzenet is, mivel most egy olyan erős vezetőként pozicionálja magát, aki nem hátrál meg a konfliktusoktól.

Irán esetében a hangsúly eltolódása a rakétaprogram felé újabb eszkalációs kockázatot hordoz. Bár a katonai fenyegetések rövid távon visszatartó erővel bírhatnak, hosszabb távon tovább mélyíthetik a régió instabilitását. Szíria és Libanon kapcsán Trump bizonytalansága szintén arra utal, hogy Washington nyitva hagyja az ajtót egy újabb fegyveres konfliktus előtt. Valószínű, hogy a következő hónapokban nem enyhül, hanem inkább fokozódik a feszültség. A diplomácia háttérbe szorulása és a katonai opciók nyílt emlegetése azt jelzi, hogy a Trump–Netanjahu-tengely rövid távon stabilnak tűnik, de ennek az ára a Közel-Kelet további bizonytalansága lehet.