Eddigi legnagyobb megmérettetése előtt áll Aleksandar Vučić és rendszere
Stratégiai elemző, Dél-Európa szakértő
Októberben előrehozott parlamenti- és elnökválasztásokat tartanak Szerbiában. Bár a helyzet egy politikai válságként is értelmezhető Aleksandar Vučić lemondása mögött két fő indok húzódik meg, amelyeket a lemondás jelentette előrehozott választások segítségével egyidejűleg próbál kezelni.
Októberben előrehozott parlamenti- és elnökválasztásokat tartanak Szerbiában. Bár a helyzet egy politikai válságként is értelmezhető Aleksandar Vučić lemondása mögött két fő indok húzódik meg, amelyeket a lemondás jelentette előrehozott választások segítségével egyidejűleg próbál kezelni.
Szeptember végén lemondott Aleksandar Vučić szerb elnök, egyúttal bejelentette, hogy idén október 25-én előrehozott parlamenti választásokat tartanak, melyen az Aleksandar Vučić – Egyesült Szerbia lista vezetőjeként indul. Vučić a szerb közélet állócsillaga, aki az 1990-es és 2000-es évek meghatározó politikusai Slobodan Milošević és Vojislav Šešelj mellett tanult bele a politikába. 2014 óta folyamatosan betölti a legfontosabb közjogi pozíciókat, 2014 és 2017 között miniszterelnök, 2017 óta pedig köztársasági elnök. Emellett pedig 2023-ig a legerősebb párt a Szerb Haladó Párt elnöki tisztségét is betöltötte.
Vučić lemondása mögött két ok húzódik meg. Ezek közül az elsőt az alkotmányos keretek jelentik. Szerbia alkotmánya két, egyenként öt éves ciklusban határozza meg a köztársasági elnöki tisztség kereteit. Ez alapján Vučić mandátuma 2027 tavaszán lejárna, az új választáson pedig nem indulhatna. A másik problémát pedig az újvidéki tragédia nyomán kialakult tüntetéshullám jelenti. A 16 személy halálával járó tragédia nyomán formálódó tiltakozások élére álló egyetemistákból alakult meg az úgynevezett Egyetemista Lista, amely mára az ország legjelentősebb ellenzéki politikai erejét képzi. Besorolásukat nehezíti, hogy elsődlegesen nem ideológiai kérdések mentén határozzák meg magukat, hanem a jelenlegi rendszer lebontását és a közintézmények helyzetének javítását tűzték ki fő célként, miközben igyekeznek egyenlő távolságot tartani az ellenzék különböző pártjaitól. A szerb elnök korai lemondásával és az előrehozott választások kiírásával ezt a két problémát együttesen kísérli meg kezelni, miközben magához ragadja a kezdeményezést és a kommunikáció irányítását is. Ebben pedig segíti, hogy bár az elmúlt években ő is és pártja is vesztett a népszerűségéből, ám továbbra is ő rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal országosan. A választások végeredményének kihirdetéséig Ana Brnabić, jelenlegi házelnök, korábbi kormányfő látja el az ügyvivő államfői feladatokat.
A hatályos szerb jogszabályok szerint az elnökválasztás első fordulóját december végéig meg kell tartani, így a parlamenti választás lehetőséget biztosít Vučić és a Haladó Párt számára az erőviszonyok felmérésére. Amennyiben Vučić sikerrel jár, úgy a nagyrészt ceremoniális, ám a külpolitikában a magyarnál nagyobb beleszólási jogkörrel rendelkező köztársasági elnöki pozícióból visszatérhet a jóval erősebb végrehajtói jogkörökkel rendelkező miniszterelnöki székbe. Egy ilyen csere nem hozna jelentős változást a szerb kül- és biztonságpoltikai elképzelésekben. Magyarország számára azonban Szerbia a választás eredményétől függetlenül fontos stratégiai partner lesz, hiszen a vajdásági magyarokat és az irreguláris migrációt érintő kérdésekben, illetve gazdasági és energetikai kérdésekben folyamatos a kooperáció. Amennyiben az egyetemista lista alakít kormányt, Magyarországnak minél hamarabb fel kell vennie a kapcsolatot az új vezetéssel, ahol a párbeszéd központi témája a jelenlegi vezetés alatt megszerzett kissebségpolitikai eredmények megőrzése kell, hogy legyen. Bármi is lesz a választás végeredménye, az kétségtelen, hogy Szerbia a Milošević lemondásával végződő 2000-es voksolás óta a legfontosabb választására készül.
A szerzőről
Stratégiai elemző, Dél-Európa szakértő
Párducz Árpád stratégiai elemző, nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakértő. Kutatási és érdeklődési fókuszában elsősorban a délkelet-európai régió belpolitikai eseményei, illetve kül- és biztonságpolitikai folyamatai állnak.