Heti Eurázsia Körkép – 39. hét
Szerkesztőség
A 39. hét legfontosabb fejleményei Eurázsiából – válogatott hírek, szemlék és összefüggések.
Heti Eurázsia Körkép
39. hét
A hét legfontosabb fejleményei Eurázsiából – válogatott hírek, szemlék és összefüggések.
-
Hírtérkép
Piac és gazdaság
Az utóbbi hónapokban ismét megszaporodtak az orosz árnyékflottához tartozó, kőolajat szállító és nemzetközi szankciókkal sújtott tartályhajók Tunézia kikötőiben (Radès, La Skhira and La Goulette ). Mindez jelzi, az orosz állam az észak-afrikai útvonalakon kerezsztül továbbra is ki tudja játszani az orosz olajexportot sújtó nemzetközi szankciókat.
Líbiában súlyos olajválság alakult ki, miután az el-Sharara olajmezőt a zawiyai exportkikötővel összekötő vezeték 7-es számú szelepét szeptember 21-én blokád alá vette a létesítményt védő fegyveres csoport, tiltakozva az elmaradt bérek miatt. Mindez jelentős termeléskiesést okozott a legnagyobb líbiai olajmezőn: a Líbiai Nemzeti Olajvállalat (NOC) becslései szerint szeptember 24-ig már több mint 720 ezer hordó olaj veszett kárba, ami a közvetlen károkat tekintve a 75 millió dollárt is meghaladja. A nyersolajhiány miatt le kellett állítani az ország második legnagyobb finomítójának, a zawiyai finomítónak az egyik egységét, ami tovább súlyosbította a már régóta fennálló belföldi üzemanyag- és áramellátási válságot. Líbiában az olajmezők, a csővezetékek és a kikötők lezárása a 2011-es polgárháború óta bevett politikai és gazdasági fegyver a hatalomért versengő politikai-fegyveres csoportok számára.
Sergio Gor amerikai különmegbízott bejelentése szerint Marco Rubio külügyminiszter október közepén, a C5+1 külügyminiszteri találkozó idején Üzbegisztánba látogat. A küldöttségben több mint száz amerikai vállalat vezetője vehet részt. A tárgyalások várhatóan a regionális gazdasági összeköttetésekre és az energiabiztonságra összpontosítanak.
Az ENSZ-közgyűlés általános vitáján Szadir Zsaparov kirgiz elnök bírálta az egyoldalú szankciókat és azok kisebb, fejlődő országokra gyakorolt hatását. Szaida Mirzijojeva, az üzbég elnöki adminisztráció vezetője az ENSZ Biztonsági Tanácsának bővítése mellett érvelt, és támogatást kért Üzbegisztán 2035–2036-os nem állandó tagsági pályázatához. Beszédében a közép-ázsiai államok közötti együttműködést is kiemelte, Afganisztán kapcsán pedig arra figyelmeztetett, hogy az országot nem szabad kizárólag biztonsági fenyegetésként kezelni.
Kazahsztán olajexportjának több mint 80 százaléka továbbra is az orosz területen áthaladó Kaszpi Csővezeték Konzorcium (CPC) rendszerén keresztül jut piacra. Ezen az útvonalon 2025-ben 64,8 millió tonna kazah olajat szállítottak, míg a Kaszpi-tengeren át a Baku–Tbiliszi–Ceyhan vezetékhez továbbított mennyiség 1,26 millió tonna volt. A közel-keleti konfliktus miatt megnőtt kereslet így lehetőséget kínálhat Kazahsztánnak, de a CPC zavarai és az alternatív útvonalak korlátozott kapacitása behatárolja, mennyit tud ebből kihasználni.
Savkat Mirzijojev üzbég elnök karakalpaksztáni látogatásán 11, összesen 592 millió dollár értékű létesítményt adtak át, és bejelentették 47 új, mintegy 7 milliárd dollárra becsült projekt építésének megkezdését. Karakalpaksztán Üzbegisztán autonóm köztársasága az Aral-tó térségében, ahol a beruházások különös jelentőséggel bírnak a tó kiszáradásának súlyos környezeti és gazdasági következményei miatt. Az átadott létesítmények között két, összesen 300 MW teljesítményű szélerőmű és egy 100 MW-os energiatároló található. Az új beruházások közül a legnagyobb a szaúdi ACWA-val tervezett, 1,5 GW-os kungrádi szélerőmű és a hozzá kapcsolódó hálózatfejlesztés, 2,6 milliárd dolláros bejelentett értékkel. Kínai partnerekkel mintegy 2,3 milliárd dollár értékben terveznek adatközpontokat és digitális valutához kapcsolódó projekteket; emellett megkezdődtek egy 92 kilométeres A-380-as útszakasz munkálatai is.
A szerb Bányászati és Energiaügyi Minisztérium szerződést kötött a Jaroslav Černi vállalat vezette konzorciummal a Đerdap 3 szivattyús-tározós vízerőmű előzetes megvalósíthatósági tanulmányának, általános tervének és területrendezési dokumentációjának elkészítésére. A beruházás jelenlegi becsült értéke mintegy 2,6 milliárd euró, az előzetes tervek pedig legfeljebb 1800 MW teljesítménnyel számolnak. A létesítmény a megújuló energiaforrások rendszerbe illesztését segítheti, de végleges kapacitását, műszaki kialakítását és költségét a további tervezés során határozzák meg.
Az olasz Fintel Energia Group stratégiai partnerséget kötött a kínai Windey Energy Technology Grouppal szerbiai szélenergia-projektjeinek fejlesztésére. A megállapodás szerint a Windey közvetlen tőkebefektetőként, önállóan vagy más kínai intézményi befektetőkkel együtt vehet részt a Fintel projektjeiben. Ezek közé tartozik a tervezett, 854 MW-os Maestrale Ring szélerőmű is.
Milutin Đukanović, a montenegrói állami villamosenergia-vállalat, az EPCG igazgatótanácsának elnöke szerint a társaság a nemzeti kibocsátáskereskedelmi szabályok alapján tonnánként 75 eurót fizet szén-dioxid-kibocsátása után az Eco-Fundnak. A korábbi ár 24 euró volt; az új összeg Đukanović szerint éves szinten mintegy 70 millió eurós terhet jelenthet. A hazai szén-dioxid-árazás az uniós karbonhatár-kiigazítási mechanizmus, a CBAM miatt is fontos: a belföldön megfizetett karbonár figyelembe vehető az uniós importhoz kapcsolódó kötelezettségek számításakor.
A Fortis Energy és az İnelso Energy Systems közös beruházási megállapodást kötött egy 30 MWp teljesítményű napelempark és akkumulátoros energiatároló megvalósítására Vajdaságban. A 25,5 millió euró értékű projekt a Fortis szerint elérte az építésre előkészített szakaszt, az építési engedély kiadását azonban még várják. A napelempark tervezett éves termelése meghaladja a 40 GWh-t; a mérnöki tervezést, a beszerzést és a kivitelezést a szintén török Enkraft Energy végezné.
Külpolitika & Biztonság- és védelempolitika
Ahmed al-Sharaa szíriai elnök az ENSZ Közgyűlésének 81. ülésszakán kijelentette, hogy a Golán-fennsík továbbra is szíriai terület marad, és az izraeli annexióról szóló döntéseket érvénytelennek tekinti az ENSZ-határozatok alapján. Szíria továbbra is elkötelezett az 1974-es izraeli–szíriai megállapodás mellett, és Izrael kivonulását követeli a szíriai területekről. Al-Sharaa szerint Izrael mintegy 500 lég- és tüzérségi támadást, valamint több mint 1200 behatolást hajtott végre Szíria ellen. Damaszkusz elutasítja azokat az izraeli lépéseket, amelyek szerinte a helyzet egyoldalú megváltoztatására és egy új valóság kialakítására irányulnak Szíriában.
Életbe léptek az új amerikai szankciók az iráni légiközlekedési ágazattal szemben, amelyek a légitársaságok mellett az üzemanyag- és jegyértékesítési szolgáltatásokat nyújtó vállalatokat is érintik. A korlátozások miatt várhatóan csökkenhet az Irán és több ország, köztük Irak és Omán közötti légiforgalom. Az iráni polgári légügyi hatóság szerint a bagdadi és a maszkati repülőtér nem fogad iráni járatokat, miközben tárgyalások zajlanak a járatok egy részének nedzsefi átirányításáról. Irak várhatóan betartja az amerikai korlátozásokat, ami különösen az a vallási turizmust érintheti. Az utazási irodák már szárazföldi alternatívákon dolgoznak. Közben Grúzia teljesen leállította az iráni járatokat, a Mahan Air pedig Törökországba függesztette fel járatait.
Masoud Pezeshkian iráni elnök az ENSZ Közgyűlésében mondott beszédét követően a FOX Newsnak nyilatkozva arról beszélt, hogy Teherán nyitott az urándúsítás mérséklésére, a meglévő 60%-os dúsítási szinten lévő uránkészletek felhígítására, valamint a nemzetközi ellenőrök beengedésére. A reformirányzathoz köthető elnök nyilatkozatát a konzervatív politikai és katonai elit kemény kritikával illette: felhívták rá a figyelmet, hogy egy újabb amerikai támadás esetén Irán kiterjesztheti a konfliktus földrajzi hatósugarát (akár az Indiai-óceán térségébe is), valamint válaszlépésként fenyegetést fogalmaztak meg a régió országaival szemben az iráni repülőgépeket sújtó korlátozások miatt. Mindez rávilágít arra a belpolitikai törésvonalra, hogy míg a mérsékeltebb elnök (és külügyminisztere) a diplomáciai megoldásban gondolkodik, addig a radikálisok és a katonai elit a katonai erőre és a konfrontációra építenek.
Szeptember 24-én a Kaszpi-tengeren zajló hadgyakorlaton a hirtelen romló időjárás miatt 17 kazah katona sodródott a nyílt vízre. Hármukat kimentették, tizennégyen életüket vesztették. Szeptember 25-ére országos gyásznapot hirdettek, és eljárás indult a baleset körülményeinek tisztázására. Öt katonai vezetőt őrizetbe vettek szolgálati mulasztás és a hajózási szabályok megsértésének gyanújával. Szeptember 27-én Kaszim-Zsomart Tokajev elnök felmentette Dauren Kosanov védelmi minisztert, és helyére Myrzakhmetovot, a különleges műveleti erők korábbi parancsnokát nevezték ki. A vizsgálatnak még tisztáznia kell, hogy az időjárás mellett a gyakorlat előkészítése és a biztonsági előírások betartása milyen szerepet játszott a tragédiában.
A koszovói alkotmánybíróság szeptember 23-i döntése szerint október 6-án jár le az államfő megválasztására rendelkezésre álló hatvannapos határidő. Ha a képviselők addig nem választanak elnököt, az alkotmány alapján a parlament feloszlik, ami újabb előrehozott választáshoz vezet. A bíróság azt is kimondta, hogy a kormány szeptember 13-i megválasztása nem sértette az alkotmányt, ugyanakkor a parlament hiányzó alelnökét mielőbb meg kell választani.
A kirgiz parlament szeptember 24-én 2027. január 27-re tűzte ki az elnökválasztást. A jelöltállítás már megkezdődött, és november 13-ig tart; a hivatalos kampány december 23-án indul. Szadir Zsaparov hivatalban lévő elnök újabb mandátumért indul. A választás belpolitikai hátterét a Zsaparov és egykori szövetségese, Kamcsibek Tasijev közötti hatalmi szövetség felbomlása, valamint Tasijev elítélése is alakítja.
Humanitárius helyzetkép
A Gázai övezetben a háború miatt súlyos lakhatási válság alakult ki. Számos épület teljesen megsemmisült, mások pedig annyira megrongálódtak, hogy életveszélyessé váltak. Ennek ellenére sok család továbbra is sérült lakóépületekben kénytelen maradni, mert nincs pénzük új otthon bérlésére, miközben a sátortáborokba való visszatérés sem jelent valódi megoldást. A lakhatási gondokat tovább súlyosbítja a magas bérleti díj, a szűkös infrastruktúra, a szennyvíz- és hulladékprobléma, valamint az alapvető szolgáltatások hiánya. A helyzet jól mutatja, hogy a háború következményei nem csupán az épületek pusztulásában, hanem a lakosság hosszú távú lakhatási és életkörülményeiben is súlyos válságot okoznak.
A Kurdisztáni Régió válságkezelési koordinációs központjának adatai szerint jelenleg 569 310 iraki belső menekült él a régióban (összesen 114 690 család). A menekültek mintegy 83 százaléka, vagyis 471 880 ember a táborokon kívül, városokban és településeken él, míg 97 430-an 18 menekülttáborban tartózkodnak. A legtöbb menekült Dohuk kormányzóságban él, 286 ezren, ezt Erbil 187 ezer, Szulejmánijja pedig mintegy 96 ezer fővel követi. Utóbbi kormányzóságban nincs menekülttábor. A regionális kormánynak évente több mint 850 millió dollárra van szüksége a menekültek és menedékkérők alapvető ellátására. A 2024-es népszámlálás körül ugyanakkor vita alakult ki Bagdad és Erbil között arról, hogy a Kurdisztánban élő belső menekülteket melyik kormányzósághoz számítsák, ami a költségvetési támogatás mértékét is befolyásolja.
-
Radaron
Elemzések
Frédéric Bobin Le Monde-ban megjelent elemzése rámutat, hogy a Maghreb országaiban (Marokkó, Algéria, Tunézia) jelentős mértékben csökken a lakosság politikai részvétele, amit a legutóbbi parlamenti választások rekordalacsony részvételi arányai is jeleznek. A szeptember 23-i marokkói parlamenti választáson a részvételi arány mindössze 38%-os volt, ami 12%-os visszaesést jelent a 2021-es adatokhoz képest. Algériában a július 2-ai parlamenti választásokon a szavazásra jogosultaknak mindössze 20,8%-a járult az urnákhoz, ami történelmi mértékű távolmaradást eredményezett. Tunéziában hasonló tendencia figyelhető meg: a legutóbbi, 2023 januári parlamenti választásokon a részvétel 11,4%-ra zuhant, ami a 2019-es adatokhoz képest drasztikus, 30,5%-os visszaesést mutat. Ezt a folyamatot az autoriter politikai rendszerek elnyomó törekvései felgyorsították, mivel szűk keretek közé szorítják, vagy teljesen felszámolják a valódi ellenzék mozgásterét. Marokkóban és Algériában a pártok sok esetben a hatalom kiszolgálóivá, illetve a szűkös állami erőforrások elosztásának puszta eszközeivé váltak, míg Tunéziában a nyílt autokrácia és a hagyományos pártok teljes illegitimizálása vált a rendszer alapjává. A pártrendszer elsorvasztása mellett további súlyos problémát jelent, hogy a korábban meghatározó nemzeti, baloldali vagy iszlamista erők képtelenek közvetíteni a társadalmi elvárásokat, ezért a feszültségek egyre gyakrabban mutatkoznak meg nyílt elégedetlenség formájában. Bobin elemzése arra figyelmeztet, hogy a pártok tudatos gyengítése veszélyes és vakmerő stratégia a rezsimek számára. Ha teljesen kiüresítik a politikai képviseletet, elveszíthetik azokat a létfontosságú közvetítőket, amelyek képesek lennének elsimítani a társadalmi feszültségeket, ezáltal kiszolgáltatottá és sebezhetővé válnak a hirtelen kitörő tömeges elégedettséggel szemben.
\
A szerzőről
A Gefyra csapata
Szerkesztőség
A Gefyra csapat kollektív szerzői aláírása.