Mi történik Iránban? (Frissítve 02.28. 23:54)

Mi történik Iránban? (Frissítve 02.28. 23:54)

“Sokáig is tarthat az Irán elleni offenzíva, de két-három napon belül is le tudom zárni” – jelentette ki Donald Trump szombat este. Az egész világ a Közel-Keletre figyel, de mi történt valójában február 28-án? Napi összefoglaló és rövid elemzés az alábbiakban.

• Február 28-án reggel Izrael bejelentette, megelőző csapásokat indítottak Irán ellen. A katonai műveletben partnere az Egyesült Államok és a katonai célpontok mellett az iráni vezetőket is támadják. Az offenzíva elsődleges célja a rezsim “konszolidálása”, valamint a ballisztikus rakéták leszerelése.
• Irán nem hagyta válasz nélkül a támadást, több célpont ellen is indított ellencsapást. Arról jött hír többek között, hogy Jordániát, Bahreint, Katart, Kuvaitot, Irakot, Szaúd-Arabáit és az Emírségeket is támadás érte.
• Napközben több forrás bejelentette, meghalt az ajatollah, és bár ezt az irániak következetesen próbálták cáfolni, végül Trump elnök erősítette meg a hírt. Meghalt azonban – az eddigi információk szerint – több kulcsfontosságú iráni vezető, többek között Aziz Nasirzadeh védelmi miniszter, Mohammad Shirazi, a legfelsőbb vezető katonai irodájának vezetője és Mohammad Pakpour, az Iráni Forradalmi Gárda vezetője.

Miért fontos, hogy mi történik a Hormuzi-szorossal?

• Eddig megjelent hírek szerint Irán lezárta a Hormuzi-szorost. Mint arról korábban egy Növekedés.hu-n megjelent cikkben írtam, minden, ami Iránnal történik, alapvetően hat a globális olajpiac stabilitására. Irán a globális olajellátás egyik legérzékenyebb csomópontja.
• Az ország a világ bizonyított kőolajkészleteinek mintegy 9-10 százalékával rendelkezik és földrajzi elhelyezkedése révén közvetlen hatást gyakorol a nemzetközi ellátási láncokra.
• A Perzsa-öböl bejáratánál húzódó Hormuzi-szoros a globális olajkereskedelem egyik kulcsfontosságú útvonala: a tengeren szállított nyersolaj közel egyötöde halad át rajta naponta. Bármilyen katonai vagy politikai eszkaláció ezért azonnali árkockázatot jelent.
• Ami a közvetlen eszkalációt illeti, már a szoros lezárásának puszta lehetősége is 5–10 dolláros hordónkénti árugrást generálhat. A Közel-Kelet továbbra is a kínálat egyik legfőbb gerince, így Irán kiesése vagy a szállítási útvonalak sérülése inflációs nyomást, logisztikai zavarokat és pénzügyi volatilitást idézhet elő.
• Az iráni olaj tehát egy fontos stratégiai érdekérvényesítési eszköz. A regionális eszkaláció már önmagában képes lehet 90-100 dollár fölé emelni a hordónkénti árat rövid távon.
• Hosszabb távon azonban a piac képes lehet (lesz) enyhíteni a fizikai kínálat visszaesése okozta sokkot.

A világ tátott szájjal figyel - Mi várható?

• Súlyos, elhúzódó válság fenyegeti az öböl menti országokat. Irán több, a jelenlegi támadásban részt nem vevő országot támadott meg. Míg az első célpontok kifejezetten amerikai katonai bázisok ellen irányultak, a nap második felében több csapás ért nem katonai objektumokat vagy kritikus infrastruktúrát is. Bár egyelőre úgy tűnik, ezek az országok a deeszkaláció felé haladnának, könnyen eljöhet egy tipping point, amikor már nem lesz más alternatíva, minthogy beszálljanak az Irán elleni műveletekbe. Ezen országok szemszögéből az Irán elleni műveletek tovább mélyítik a már amúgy is törékeny bizalmi válságot. Kérdéses továbbá, hogyan alakulnak majd az USA-val fenntartott bilaterális kapcsolatok, hiszen régóta jelen van az a gondolat, hogy “Amerika bármit tesz a régióban, azzal végül a szomszédos országoknak kell megbirkózni.”
• Összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Az ENSZ főtitkára, António Guterres a nagyköveteknek úgy fogalmazott, hogy a lépés „olyan eseményláncolatot indíthat el, amelyet a világ legingatagabb régiójában senki sem tud majd kontrollálni”. Hozzátette: „mindent meg kell tenni a további eszkaláció megelőzése érdekében”.
• „Ez a történelem egy olyan pillanata, amely erkölcsi egyértelműséget követel” – fogalmazott az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, Mike Waltz, hangsúlyozva, hogy Donald Trump elnök „felismerte a pillanat súlyát és ennek megfelelően cselekedett”. Állítása szerint az Operation Epic Fury „konkrét és stratégiai” célpontokra irányult: olyan rakétaképességek felszámolására, amelyek a szövetségeseket fenyegetik; a nemzetközi vizek destabilizálására használt haditengerészeti eszközök gyengítésére; valamint azon infrastruktúra megbénítására, amely proxy milíciákat fegyverez fel. A művelet célja, mint mondta, hogy „az iráni rezsim soha, semmilyen körülmények között ne fenyegethesse a világot nukleáris fegyverrel”. Hozzátette, hogy Irán erőszakos proxy szervezetek – köztük a húszik, a Hezbollah és a Hamász – számára nyújtott kiterjedt támogatása „túl régóta” okoz vérontást és instabilitást a Közel-Keleten. „Egy felelős nemzet sem hagyhatja figyelmen kívül a tartós agressziót és erőszakot” – figyelmeztetett.
• Irán mindeközben hivatkozott az önvédelemhez való jogára. Amir Saeid Iravani nagykövet az Irán elleni háborút az ENSZ Alapokmánya elleni háborúnak nevezte – egy olyan fellépésnek, amely sérti a nemzetközi jogot és azt a nemzetközi jogrendet, amelyre az Egyesült Nemzetek Szervezete nyolc évtizeddel ezelőtt épült. Álláspontja szerint az Egyesült Államok és Izrael lépései egyetlen, a jogszerű önvédelemhez szükséges kritériumnak sem felelnek meg, és az Alapokmány 2. cikkének megsértését jelentik. Irán az agresszióra válaszul az ENSZ Alapokmányának 51. cikke szerinti önvédelmi jogát gyakorolja, és ezt „habozás nélkül” folytatni fogja mindaddig, amíg az agresszió meg nem szűnik. Hozzátette: Teherán határozottan elkötelezett szomszédai szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása mellett.
• Pakisztán – miközben az Afganisztánnal fennálló kapcsolata az elmúlt napokban súlyosan eszkalálódott, és az összecsapások újabb több száz halálos áldozatot követeltek – minden felet további csapásoktól való tartózkodásra szólít fel. Pakisztán ENSZ-nagykövete, Asim Ahmad úgy fogalmazott, hogy az amerikai–izraeli támadások az egész régió biztonságát aláássák, „messzemenő következményekkel”.
• Bár a jövő most még kiszámíthatatlan, rengeteg videó érkezik Iránból, amelyen jól látható, hogy ünnepelnek az emberek.
• Feltételezhető, bár egyre kevésbé esélyes, hogy Izrael és Amerika elsősorban pár napig tartó harcokkal számol. Ugyanakkor.
• Ez az Irán elleni támadás egy rendkívül kockázatos lépés, kétséges jogi megalapozottsággal.
• Nem ismerjük Trump részletes tervét (ha van ilyen) arra vonatkozóan, hogy mi történhet Iránban, ha az Egyesült Államoknak sikerül „lefejeznie” a rezsimet.
• Az iráni rezsim ráadásul most szembesül először valóban egzisztenciális fenyegetéssel az iráni–iraki háború óta, így várhatóan minden rendelkezésére álló eszközzel reagál – beleértve teljes rakétaarzenálját és proxy hálózatait. Az, hogy Irán mekkora károkat tud okozni az Egyesült Államoknak és Izraelnek, akár a rezsim további sorsát is meghatározhatja.
• Ugyanakkor, ha a bejelentés valóban megerősítést nyer, és az ajatollah mellett az IRGC vezetőjét is likvidálták, alapvető kérdéssé válik, hogy a rezsim képes lesz-e rövid időn belül helyreállítani a parancsnoki és döntéshozatali struktúrák működőképességét – vagy a hatalmi centrum megbomlása tartós instabilitást idéz elő.
• A közvélemény-kutatások következetesen azt mutatják, hogy az amerikai társadalom ellenzi az iráni beavatkozást. Ha jelentős amerikai veszteségek következnek be, vagy a globális energiaárak megugranak, vajon Trump kitart-e a műveletek mellett?
• Trump a sikeres kampányt úgy határozta meg, hogy az iráni nép felkel és véget vet az Iszlám Köztársaságnak. Ennek megvalósíthatósága erősen kérdéses. Kivel, hogyan, mire cserélve a mostani rendszert?

Február 29-e szintén tartogathat még “meglepetéseket”.