Heti Eurázsia Körkép – 36. hét
Alapító - Politikai tanácsadó, nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakértő
A 36. hét legfontosabb fejleményei Eurázsiából – válogatott hírek, szemlék és összefüggések.
Heti Eurázsia Körkép
36. hét
A hét legfontosabb fejleményei Eurázsiából – válogatott hírek, szemlék és összefüggések.
Hírtérkép
Piac és gazdaság
A háború felgyorsította azokat az öböl menti beruházásokat, amelyek a Hormuzi-szorost megkerülve juttathatnak olajat a világpiacra, kapacitásuk azonban továbbra is korlátozott. A szaúdi East-West Pipeline mintegy 7 millió hordó/nap maximális kapacitással rendelkezik, míg az EAE Habshan-Fujairah vezetéke jelenleg nagyjából 1,5 millió hordó/napot képes szállítani, és ennek megduplázását tervezik. Ez továbbra is jóval kevesebb a Hormuzon békeidőben áthaladó, nagyjából 20 millió hordó/napnyi olaj- és olajtermék-forgalomnál. Katar LNG-exportjára pedig lényegében nincs hasonló kerülőút. A tényleges forgalom nagyságáról ugyanakkor jelentős vita van. Az amerikai kormányzat augusztusban közel 9 millió hordó/napos tengeri forgalomról, a kerülő vezetékekkel együtt pedig a háború előtti mennyiség mintegy kétharmadáról beszélt. Kereskedelmi hajókövető cégek ennél rendszeresen alacsonyabb számokat mértek; a különbség részben az AIS-jeladó nélkül közlekedő tankerekből adódhat. A stratégiai következtetés változatlan: az olajexport egy része diverzifikálható, de Hormuz nem helyettesíthető teljes egészében, különösen az LNG és a konténerforgalom esetében.
A Kína-Kirgizisztán-Üzbegisztán vasút kirgiz szakaszán áttörték az első alagutat, a 209,6 méter hosszú Kosh Dobo North No. 2-t. A teljes vonal hossza meghaladja az 500 kilométert, ebből körülbelül 300 kilométer vezet Kirgizisztánon keresztül. A Kasgar–Torugart–Dzsalalabad–Andizsán tengely hosszú távú jelentősége nagyobb egy újabb kínai infrastrukturális beruházásnál. A vonal közvetlenebb vasúti összeköttetést biztosít Kínának a Fergana-medence és Közép-Ázsia felé. Az Üzbegisztánba érkező kínai áru innen továbbhaladhat a Kaszpi-tenger és a Dél-Kaukázus felé. A projekt értékét végső soron az dönti majd el, mennyire sikerül kezelni a hegyvidéki építkezés, az eltérő nyomtávok és a határátlépések jelentette szűk keresztmetszeteket.
A Kazakhstan Nuclear Power Plants és a Roszatomhoz tartozó Atomstroyexport szeptember elején szerződést írt alá Kazahsztán első új, nagy kereskedelmi atomerőművének tervezésére, szállítására és megépítésére. A létesítményt az Almati régió Zsambil régiójában tervezik, az építkezést körülbelül nyolc évre becsülik. A szerződéshez szükséges végső kazah kormányzati jóváhagyási eljárások ugyanakkor még nem zárultak le. A Roszatomot olyan listáról választották ki, amelyen a kínai CNNC, a francia EDF és a dél-koreai KHNP is szerepelt. Az ország 2024 októberében népszavazáson hagyta jóvá az atomenergia újbóli bevezetését, a kormány pedig hosszabb távon több atomerőmű építését is tervezi. Kazahsztán esetében a nukleáris program különösen érdekes, mert az ország már most meghatározó szereplője a globális uránpiacnak. A kérdés így nem pusztán új termelőkapacitás építése, hanem az is, hogy mennyiben tud a nyersanyag-kitermelő szerepből magasabb hozzáadott értékű nukleáris ipari és technológiai kapacitások felé elmozdulni.
Közép-Ázsia energiaátmenete egyre szorosabban függ a régió vízbiztonságától. A Világbank szerint a térség gleccserfelületeinek mintegy 30 százaléka eltűnt az elmúlt hat évtizedben; Üzbegisztánban a rendelkezésre álló vízmennyiség 2050-re 30-40 százalékkal csökkenhet, miközben az öntözési igény ugyaneddig az időpontig mintegy 25 százalékkal nőhet. A víz- és energiarendszer kölcsönös függését jól mutatja, hogy Üzbegisztán 2,4 millió hektárnyi öntözött területe szivattyúzásra szorul, az ehhez használt mintegy 1700 szivattyúállomás pedig évente 7,2 TWh villamos energiát fogyaszt. Eközben Kazahsztán és Üzbegisztán gyorsan bővíti nap-, szél- és energiatárolási kapacitásait, Kirgizisztán és Tádzsikisztán pedig továbbra is erősen támaszkodik a vízenergiára. Egy regionális modellezés szerint a kazah-üzbég-kirgiz villamosenergia-rendszerek mélyebb integrációja és a megújuló kapacitások bővítése 2035-re évente mintegy 3,5 milliárd dollárral, vagyis 18 százalékkal csökkenthetné a rendszerköltségeket. A régió energiabiztonsága ezért egyre kevésbé kezelhető pusztán új termelőkapacitások kérdéseként: a vízgazdálkodás, az áramkereskedelem és a hálózatfejlesztés összehangolása az energiaátmenet egyik alapfeltételévé válik.
A szeptember 1-jei biskeki SCO-csúcson a tagállamok módosították a szervezet Alapokmányát, és elfogadták két új biztonsági struktúra – az általános biztonsági fenyegetésekkel foglalkozó központ és a kábítószer-ellenes központ – működési szabályait. Összesen 28 dokumentumot fogadtak el, többek között közlekedési, digitális, energia- és klímaügyekben. A régóta tervezett SCO Fejlesztési Bank azonban továbbra sem jött létre. Bár politikai támogatás van az intézmény mögött, nincs alapító megállapodás, végleges tőkeszerkezet vagy indulási időpont. Ráadásul Biskek mellett Kazahsztán is bejelentkezett a bank székhelyéért. Pakisztán veszi át a 2026–2027-es soros elnökséget, a következő államfői csúcsot pedig várhatóan Iszlámábádban tartják. Az SCO fejlődésének egyik alapvető ellentmondása éppen itt látható: a szervezet egyre több gazdasági és biztonsági területet emel a napirendjére, miközben az ambiciózus együttműködés finanszírozásához továbbra sem rendelkezik egy saját, valóban működő multilaterális fejlesztési intézménnyel.
Az örmény Alkotmánybíróság szeptember 15-én vizsgálja meg, hogy a TRIPP közlekedési folyosóhoz kapcsolódó amerikai-örmény keretmegállapodásban vállalt kötelezettségek megfelelnek-e az örmény alkotmánynak. Fontos pontosítás, hogy az eljárás közvetlen tárgya az amerikai-örmény keretmegállapodás, nem pedig az örmény-azeri békefolyamat egésze. Mindeközben a gyakorlati integráció előkészítése is halad. Augusztus 25-én Lachinban örmény és azeri energetikai szakértők a határon átnyúló villamosenergia-kereskedelemről és a két ország hálózatainak esetleges összekapcsolásáról tárgyaltak. Konkrét import- vagy exportszerződés egyelőre nem született. A TRIPP jelentősége ezért kettős. Egyrészt jogi és szuverenitási kérdés Örményországban, másrészt egy szélesebb közlekedési és energetikai integráció potenciális kerete. Az lesz igazán meghatározó, hogy a politikai megállapodásokból mennyi válik ténylegesen működő közúti, vasúti és energetikai infrastruktúrává.
Biztonság- és védelempolitika
A Homeland Justice Iránhoz köthető hackercsoport több Telegram-csatornán is bejelentette, hogy sikeresen feltörték az albán posta védelmi rendszerét, majd ezt bizonyítandó több belső e-mailt is nyilvánosságra hozott. A nyugat-balkáni ország az elmúlt években több kibertámadást is elszenvedett, mivel befogadta az Irán által terroristaként elismert Mujahedin-e-Khalq szervezet 2 000 tagját. Az albán kormány tájékoztatása szerint bár kiberbiztonsági incidens történt, az előzetes vizsgálat nem talált titkosított vagy törölt adatokat, és a támadás nem okozott közvetlen szolgáltatáskiesést.
A CENTCOM közleménye szerint amerikai erők három iráni vagy Iránhoz kötődő olajszállító hajót támadtak meg, miután az IRGC ballisztikus rakétákat indított amerikai hadihajók ellen. A Downy és a Stark I tankereket az amerikai fél szerint harcképtelenné tették, míg a Kylo legénységét a hajó elhagyására szólították fel, mielőtt a tanker a támadás következtében elsüllyedt az Ománi-öbölben. Irán ezzel párhuzamosan „nem engedélyezett” útvonalon közlekedő, illetve amerikai kötődésű hajók elleni támadásokról számolt be, ezek egy részét azonban független tengeri biztonsági jelentések nem erősítették meg. A kereskedelmi forgalom továbbra is rendkívül alacsony és ingadozó: a Kpler adatai szerint szeptember 5-én mindössze egy megfigyelhető áruszállító hajó haladt át a Hormuzi-szoroson. A tényleges forgalom ugyanakkor ennél magasabb lehet, mivel számos tanker kikapcsolt AIS-jeladóval közlekedik.
Szíria megkezdte az Aszad-korszakból fennmaradt vegyifegyver-kapacitások felszámolását. Az OPCW 2014 óta először ellenőrzött ilyen műveletet az országban, és 42, vegyi fegyverek célba juttatására alkalmas, töltetlen légibomba visszafordíthatatlan megsemmisítését igazolta. Ezzel párhuzamosan jelentős előrelépés történt Szíria korábbi titkos nukleáris programjának feltárásában is. Az IAEA megerősítette, hogy a 2007-ben izraeli légicsapással megsemmisített Deir ez-Zór-i létesítmény építés alatt álló atomreaktor volt. A vizsgálatok során kapcsolódó helyszíneken mintegy 73 tonna természetes uránt azonosítottak, ebből körülbelül 55 tonnát fűtőelemrúd formájában. Az anyag jelenleg IAEA-ellenőrzés alatt áll. A két folyamat együtt fontos változást jelez: Aszad bukása után Damaszkusz lényegesen együttműködőbbé vált a nemzetközi ellenőrző szervezetekkel.
As-Sajbáni szíriai külügyminiszter szeptember 1-jén megerősítette, hogy Damaszkusz az ismétlődő izraeli támadások ellenére amerikai közvetítéssel továbbra is diplomáciai megállapodásra törekszik. A szíriai cél az izraeli erők visszavonása a 2024. december előtti pozíciókba és az 1974-es csapatszétválasztási megállapodás ismételt teljes körű alkalmazása. A tárgyalásokat ugyanakkor nemcsak az izraeli-szíriai viszony, hanem Törökország növekvő szíriai katonai szerepe is bonyolítja. Izrael augusztus 18-án nyolc légicsapást hajtott végre az Abu al-Duhur-i légibázis ellen; izraeli érvelés szerint Damaszkusz török erők telepítését készítette elő. Ankara elítélte a támadást. A lényeg így nem az, hogy Szíria és Izrael közel került volna egy politikai normalizációhoz, hanem az, hogy a katonai konfrontáció mellett már működik egy amerikai közvetítésű biztonsági tárgyalási csatorna. Ennek tartóssága részben attól függ majd, sikerül-e kezelni az izraeli biztonsági igények és a török-szíriai katonai együttműködés közötti feszültséget.
Mint arról korábban beszámoltunk, Kabul és Iszlámábád viszonya az elmúlt években jelentősen megromlott, az utóbbi hónapokban pedig nyílt fegyveres összecsapásokba torkollott. Iszlámábád szerint érdemi normalizáció csak akkor lehetséges, ha a tálib vezetés „konkrét és ellenőrizhető” lépéseket tesz a Tehrik-e-Talibán Pakisztán (TTP), a BLA és más, Afganisztán területéről Pakisztán ellen működő csoportokkal szemben. A kínai különmegbízott, Yue Xiaoyong eközben az úgynevezett urumcsi folyamat újraindításán dolgozik. A legutóbbi ENSZ-jelentések szerint a tálibok mintegy 2000 TTP-harcost és családtagjaikat telepítették távolabb a pakisztáni határtól, de Iszlámábád szerint ez nem jelent tényleges szakítást a szervezettel. A politikai konfliktus egyre súlyosabb gazdasági következményekkel is jár. Egy pesavári fórum résztvevői szerint a Torkham és más kereskedelmi átkelők elhúzódó lezárása több mint egymilliárd dolláros veszteséget okozott a pakisztáni kereskedelemnek. Ezt ugyanakkor szereplői becslésként, nem pedig függetlenül auditált adatként érdemes kezelni. A kérdés túlmutat azonban a kétoldalú kapcsolatokon: minden olyan regionális konnektivitási terv, amely Közép-Ázsiát Afganisztánon keresztül Pakisztánnal és az Indiai-óceánnal kötné össze, végső soron ugyanebbe a biztonsági problémába ütközik.
Kultúra, művészet és tudomány
Szeptember 6-án zárult a VI. Nomád Világjátékok, amely 2014-es indulása után ismét Kirgizisztánban került megrendezésre. A 2022-es törökországi és a 2024-es kazahsztáni rendezés után a játékok visszatérése különösen nagy politikai láthatóságot kapott, mivel időben egybeesett a biskeki SCO-csúcstalálkozóval. A nyitóeseményen többek között Oroszország, India, Irán, Törökország, Kazahsztán, Pakisztán és Belarusz vezetői is részt vettek. A rendezvény jelentősége azonban a sporton túlmutatott. Az SCO-csúccsal, a függetlenség 35. évfordulójával és a játékokkal egy időben Biskek a ritkán tapasztalt nemzetközi figyelem középpontjába került. Kirgizisztán ezt nemcsak kulturális identitásának bemutatására, hanem saját regionális jelentőségének és olyan stratégiai projektjeinek láthatóbbá tételére is használhatta, mint a Kína-Kirgizisztán-Üzbegisztán vasúti fejlesztés.
Érdekességek
Az amerikai–kínai technológiai verseny egyre inkább két, eltérő logika mentén szerveződő nemzetközi együttműködési kör kialakulásában is megjelenik. Az Egyesült Államok vezette Pax Silica a mesterséges intelligencia fizikai és ipari hátterére – a kritikus nyersanyagokra, energiára, fejlett gyártásra, félvezetőkre és AI-infrastruktúrára – épít, és főként európai, illetve indo-csendes-óceáni technológiai partnereket tömörít. A kínai kezdeményezésre létrejött World Artificial Intelligence Cooperation Organization (WAICO) ezzel szemben az AI-kormányzásra és a nemzetközi együttműködésre helyezi a hangsúlyt; 29 alapító tagja között jelentős a Globális Dél képviselete, köztük tíz afrikai ország, valamint Brazília, Indonézia, Pakisztán, Oroszország és több közép-ázsiai állam. Kazahsztán az egyetlen ország, amely mindkét kezdeményezéshez kapcsolódik, ami azt jelzi, hogy a formálódó technológiai megosztottság egyelőre nem jelent merev blokkosodást. A két kezdeményezés ugyan nem közvetlen megfelelője egymásnak, de jól mutatja, hogy az AI körüli globális verseny már nemcsak a technológiai fejlesztésről, hanem az ellátási láncok, infrastruktúrák, szabványok és nemzetközi szabályok feletti befolyásról is szól.
\
A szerzőről
Alapító - Politikai tanácsadó, nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakértő
Benkő-Kovács Blanka végzett nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakértő.