Látszólagos stabilitás? – Mit árul el az ENSZ jelentése a tálib rendszerről

2025 decemberében tették közzé az afganisztáni Monitoring Team legújabb jelentését. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazása alapján működő szakértői csoport az ország biztonsági és politikai helyzetét, a tálib kormányzat működését, valamint az Afganisztánból kiinduló, a regionális stabilitást érintő kockázatokat értékeli. A dokumentum átfogó képet nyújt a tálib rezsim aktuális állapotáról: bemutatja a vezetés struktúráját és belső dinamikáját, a kormányzati működés és a biztonsági helyzet alakulását, a nők és kisebbségek helyzetét, a pénzügyi és (drog)kereskedelmi folyamatokat, valamint az országban jelen lévő terrorszervezetek aktivitását. Az alábbiakban a jelentés legfontosabb megállapításait foglaljuk össze.

A jelentés szerint a tálib vezetés továbbra is történelmi és vallási küldetésként tekint Afganisztán irányítására. Nem törekszik társadalmi legitimációra, és bár nemzetközi elismerést szeretne, döntéseit nem kívánja a nemzetközi közösség elvárásaihoz igazítani. A rendszer működésének középpontjában az egység megőrzése áll, amelyet a vezetés minden más szempont fölé helyez. Bár a felszín alatt léteznek nézetkülönbségek – például a lányok oktatásának kérdésében –, ezek ritkán jelennek meg a külső kommunikációban. A vezetés számára a belső kohézió – és látszatának – fenntartása stratégiai prioritás. A tálib hatalom konszolidálódott, nyílt politikai kihívója nincs. Az országban bizonyos fokú belső rend és stabilitás tapasztalható, ugyanakkor a nők jogai továbbra is súlyosan korlátozottak, és egyes etnikai kisebbségek különösen hátrányos helyzetbe kerültek a hatalomátvétel óta.

A jelentés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a központi irányítás nem érvényesül az ország minden részén azonos módon. Helyenként egy-egy népszerűtlen intézkedést egyszerűen kijátszanak vagy figyelmen kívül hagynak, miközben a befolyásos szereplők – köztük a Hakkáni-hálózat tagjai – jelentős mozgástérrel rendelkeznek, ameddig nem veszélyeztetik a rezsim egységét.

A tálib hatóságok következetesen tagadják, hogy Afganisztán területén nemzetközi terrorszervezetek működnének, ugyanakkor minden jel arra utal, hogy a Horászán Tartományi Iszlám Állam (ISIL-K) mellett a Tehrik-e Talibán Pakisztán (TTP), az al-Káida, a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom és más fegyveres csoportok is jelen vannak az országban, és azt részben külső támadások előkészítésére használják.

Különösen a TTP pakisztáni célpontok elleni akciói okoznak regionális feszültséget. Az Afganisztán területéről indított támadások Iszlámábád és Kabul viszonyának elmérgesedéséhez vezettek, és újra a napirenden van a háború kockázata is. A határátkelők lezárása – amely a rossz viszony egyik közvetlen következménye – a jelentés szerint napi mintegy egymillió dolláros veszteséget okoz az afgán gazdaságnak, miközben a további eszkaláció lehetősége sem zárható ki.

Gazdasági szempontból a rendszer viszonylag ellenállónak tűnik, de strukturális problémái változatlanok. A vezetés infrastrukturális beruházásokban és a tranzitszerep erősítésében látja a kitörési pontot Közép- és Dél-Ázsia között. A helyzetet ugyanakkor tovább nehezíti a több mint 4,5 millió, főként Pakisztánból és Iránból kiutasított afgán tömeges visszatérése 2023 októbere óta. Ez jelentős terhet ró a közszolgáltatások rendszerére, a gazdaságra és a társadalmi kohézióra, miközben a hazautalások csökkenése további bevételkiesést jelent. A nemzetközi közösség támogatási képességét ráadásul korlátozzák azok a tálib intézkedések, amelyek szűkítik a nők szerepét a humanitárius ellátásban.

A jelentés kézzelfogható eredményekről is beszámol. Ilyen például a máktermesztés tilalmának fenntartása, amely immáron közel 4 éve tart. 2025-ben a termesztés több mint 95 százalékkal maradt el a 2022-ben mért mennyiségtől.

A természeti katasztrófák – földrengések, aszály – tovább súlyosbítják a helyzetet. A jelentés szerint Kabul vízellátása kritikus ponthoz közelít, ami középtávon is komoly stabilitási kockázatot hordoz. A jelentés összességében egy konszolidált, de számos strukturális kihívással terhelt rendszert rajzol ki. A tálib vezetés megszilárdította hatalmát, ugyanakkor a terrorizmus, a gazdasági sérülékenység, a társadalmi feszültségek és a regionális kapcsolatok rendezetlensége továbbra is meghatározó tényezők Afganisztán jövője szempontjából.